ENEH MEDITÁL

Az egyik dolog, amiért különösen hálás vagyok a szüleimnek és a nagynénémnek, hogy kisiskolás koromban elvittek úszótanfolyamra. Iszonyat szorongó kisgyerek voltam, alig bírtak bevonszolni a medencébe, kétségbeesetten sírtam, visszakoztam. De Laci bácsi, az úszóedző, kedvesen kivárt és megszelidített. Abszurd. Kevés emlékem van a gyerekkoromból, de máig emlékszem a sérvműtéte hegére. Onnantól, hogy bekerültem a vízbe, ki se nagyon akartam jönni többé 😊 . Talán heti 3 edzés volt, versenyek, imádtam, érmes is lettem. Sajnos egy vesemedencegyulladás megszakította az úszó pályafutásomat, de szerintem ez a pár év alapozta meg az izomzatomat. A mindentudó mérlegünk szerint összesen két dolog teljesül az egészségi állapotomban, az izomtömegem és a csonttömegem 😊 . (Ja, és a zsigeri zsírom is jó pontot kap, amire a legbüszkébb vagyok 😊 ) Amúgy jelenleg a biológiai életkorom 61-62 év között ingadozik. Egyszer ledolgoztam 60-ra, az nagy ünnep volt... Nehezen állok meg, nehezen engedem el ma...

Gondoltam leírom a tapasztalatainkat a dániai legoland-es áprilisi kalandunkról. Tirza lányomnál a Lego, az olvasás és a sárkányok, valamint ezek mindenféle kombinálása a menő már jó ideje. Endre és Ezra is szeretnek legózni persze, csak más intenzitással, én meg nem vagyok nagy játszós amúgy, de mára megtérítettek némileg 😊. Mivel egyre inkább megyünk bele a tinédzserkorba és ki a gyerekkorból (10, 14 évesek), főleg a családi élményekre szeretnénk fókuszálni ebben a pár évben, ami maradt, mielőtt már cikik leszünk nekik 😊 . A Lego születése Billundhoz, ehhez a cuki kis dán városkához fűződik, aminek saját pici reptere van, és csupán 1,5-2 óra az út Budapestről. Ráadásul annyira kicsi a város, hogy kb gyalog be lehet jutni a reptérről Legolandbe, meg a városon belül is gyalog megközelíthető minden. Egy blogon, ahol lelkesen ajánlották, némileg elbizonytalanított, hogy azt írták nagyon zsebbenyúlós a dolog, mi meg nem vagyunk túl gazdagok, ami persze viszonyítás kérdése. Mégis úgy dön...

Sóhajok közt verdesve fetreng a lelkem, kibújna bőréből, de nincs ereje. Csak kínoz és bánt, és nem jön, nem megy a változás. Fáj a fagyos félelem, közönybe bénulok. Pereg az agy, eszelősen hajt a munka kényszere, lehet, hogy megőrülök bele? Mondja már meg valaki, mennyi az elég, mikor pihenhetek meg végre. Csak egy kis szusszanás kéne, egy kis nyugalom egy kis fesztelen szabadság. Meddig lopom még meg magam, meddig hajbókolok még a kegyetlen hajcsár előtt? Ki bántana, mi történne, ha megállnék? És nem hinnék többé neki? Soha többé.

Végiggondolva ezt a kint töltött évet, talán úgy tudnám legjobban összefoglalni az itt megtett lelki utamat, hogy birkózás a szörnyeimmel. A legnagyobb és legbonyolultabb szörnyem a Félelem: félelem a haláltól, az élettől, de leginkább önmagamtól, a nemelégségtől, a kevésségtől. Nicole Mullen prófétikus dalát hallgatva döbbentem rá erre tegnap: "I am free to be me." A Félelem pedig általában a Perfekcionizmus Óriásától indul útra, ami a Megfelelni akarás gyötrelméből születik és az istenadta tiszta Szeretetvágyra vezethető vissza. Nem bírja a szívem elhinni, hogy szerethető és Szeretett vagyok, még most sem...

Ma egy pár barátomnak küldtem egy segélykiáltást, hogy hordozzanak imában egy hónapig és bámulatos, hogy máris hat. Olyan érzés, mintha felemelkedtem volna és könnyebb lennék, és tudom, hogy mindez nem magától történik, hanem természetfeletti. Akkora a kontraszt, hogy félelmetes: a bénító jégcsapok kiolvadtak belőlem és az öröm szabadságában járok-kelek. Köszönöm... Remélem kitart a vizsgák végéig:)

Angol államvizsga június 8, latin 10 sok-sok tanárral... Minden reggel meg kell harcolnom a félelmeimmel, hogy nem vagyok képes befejezni az egyetemet, nem tudok felkészülni a vizsgáimra, nem fogom túlélni a szóbelit, nem lesznek szavaim, és nem leszek elég... minden reggel kapaszkodnom kell az Írás ígéreteibe, igazságaiba, hitet és bizalmat tanulok, és döntögetem a perfekcionizmus nagy süket bálványát. Minden csepp imára szükségem van, mert mindemellett felgyorsultak az események is, és fel kéne készülni a hazamenetelre, ajándékokat nézni, százezer fenyegető döntést meghozni, mi van ha valamit elfelejtek, mi van ha valami fontos kimarad, és akkor még ott van a támogatás keresés, ami misztikusan alakul, vagy szünetel? Nincs menekvés, ezt az egyet tudom. Olyan ez, mint a bungee jumping. Csak lenne már június 11.

Végtelenül Szomorú az én lelkem. Nagyon kérlek, Ne csitítgassatok, Ne vidítgassatok, Szomorú az én lelkem. Ne öleljetek, Ne keressetek, Ne szeressetek, Egyedül vagyok, Egyedül bánatomban, És szomorú az én lelkem, Végtelenül Szomorú.

A Felséges dícséretre méltó. A helyzet változatlan múlt vasárnap óta, mintha visszataláltam volna örömteli, barátságos önmagamra, semmi pánik a coffee breaken, pedig nagyon sok ember van ott mostanában... Meglátjuk mi lesz holnap a gyülikben. Egyébként most egy ideig nem fogok szöszölni a Lectio divinával, mert túl sok időt rabolna a blog, de jelzem, h. a Sámuelt olvasssuk Endrével és nagyon izgi, tele misztériummal, (prófétai révület, etc.) meg néhány cuki állatos történet is van benne, amiben kifejezetten örömömet lelem. Tetszett, amit Chris a múltkor megfogalmazott: Stop reading the Bible and start listening to the Bible. Egyébként nektek lassan tölt be ez az oldal, leszedjek pár klipet?

Már jó ideje nem vagyok pocsolya. Furcsa, nem várt dolgok jönnek itt felszínre. Túl vagyok egy szabaduláson például. Hetek óta gyötört tudatalatt, mélyen egy óriási félelem, attól, h. hamarosan meg fogok halni. Már említettem, h. tinidepis koromban többször kijelentést tettem arról, h. 27 évesen fogok meghalni, és gondoltam ennek köze lehet a dologhoz, mert már csak 1 év van addig. Tegnap imádságot kértem Chris-papa pásztoromtól (a képen feleségével, Susannel), aki elűzte a halál hazugságot suttogó démonát a füleimtől, és helyébe lehelte a 91. Zsoltárt. Szó szerint megrázó élmény volt, nehéz-súlyos könnyekkel, meg friss beáramló levegővel, meg apai szerető tekintéllyel, mennyei hatalommal. Megkönnyebbültem. Enyhe kifejezés. Nem is jutott eszembe, h. egy démon bujdoshat megérzésnek gondolt gondolatok mögött és behálózva kínoz. Pedig lemérhettem volna Isten Szaván. Vizsgáljátok meg a gondolataitokat, mert veszélyesek. Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, a...

Ma pocsolya vagyok. Remélem holnap már nem leszek pocsolya. Ti voltatok már valaha pocsolyák? Nem egy felemelő érzés...

Hosszú hallgatás után újra felbukkanok a blogomon. Így csinálok Jézussal is sajnos. Hetek óta nem beszéltem vele egy jót, hetek óta mérgespatkánykodom és üresítem az életem teletömködve magam mindenféle feladattal, meg haszontalansággal. Valamiért azt gondolom, h. amikor pihenek, vagy egy család életébe bekapcsolódok, Istentől is kimenőt kapok, vagy inkább kikapcsolódok az érveréséből, mintha Ő is valami meló, vagy erőfeszítés lenne, amit ki kéne pihenni. És aztán jön a maró gúnyolódó, lebénító szégyen, ami még egy kicsit távol tart és aztán nincs tovább, Hazarohanok a Mesterhez, aki mindvégig mellettem sétált némán-kérőn várva a közeledésemre. MA eljött a hazarohanás napja, sétálni akartam hívni a Mestert, erre nem elkezdett esni az eső több heti napsütés után, ráadásul kificamodott a csípőm is valami rossz mozdulattól, úgy sántikáltam, mint egy ezeréves teknőc, meg a fejem is hasogatni kezdett a sok blogolvasástól. Kértem Endrét, h. imázzon értem, hátha helyrejövök, aztán jól elröhög...

Jn 4, 14, 23, 39 I offer water that will become a wellspring within you that gives life throughout eternity. You will never be thirsty again... The Father is spirit, and He is seeking followers whose worship is sourced in truth and deeply spiritual as well... Meanwhile, because one woman shared with her neighbors how Jesus exposed her past and present, the village of Sychar was transformed—many Samaritans heard and believed.

32He reveals the mysteries seen and realities heard of the heavens above, but no one below is listening. 34The One sent from God speaks with the very words of God and abounds with the very Spirit and essence of God. 35The Father loves the Son and withholds nothing from Him.

The wind*blows all around us as if it has a will of its own; we feel and hear it, but we do not understand where it has come from or where it will end up. Life in the Spirit is as if it were the wind of God. Ne kérdezd mi lesz, a Széllel utazunk, vak szolgák vagyunk, de boldogok...

János 2, 15-17 Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!" Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem." Szeretem a haragos, féltékeny Jézust. Ez is Ő, hála Istennek. Mert a Szeretethez mindez hozzátartozik... Érdekes belegondolni a párhuzamba, hogy a mi testünk meg a Szent Lélek temploma, ami iránt Jézust valszeg ugyanez a féltő szeretet emészti. (ezt a párhuzamot Négyesi Adrienntől hallottam) Rossz hír a gnosztikusoknak... "Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi."...

Jn2, 1-12. a kánai mennyegző When the disciples and the servants witnessed this miracle, their faith blossomed. Mit nem adnék érte, ha megkóstolhatnám ezt a mennyei bort. Vajon vörös, vagy fehér, édes, vagy száraz...szerintem fehér édes:) Jézus tudott ünnepelni, biztos táncolt is, szerette a bort is, és nem átallotta az első csodáját ilyen Isten szempontjából lényegtelen dologgal kapcsolatban véghezvinni. Bár a tanítványok még csak 3 napja követték, és a szolgák szívét is megdobogtatta ez a csoda. Vajon elárulták a násznépnek, h. tőle származik a jó bor? Nekem az üzeni most ez a történet, h. merjek a banális dolgokban is segítséget kérni Jézustól. Mária rámenősségén múlt az egész? A hit és a rámenősség között van vmi kapcsolat?

János 1, Most esik le, hogy Jézus első tanítványai korombeli férfiak voltak és végülis az egész csapat egy testvéri, baráti társaságra épült. Természetes és egyszerű. Jézus és Simon: Jesus looked into him. Your name is Simon, and your father is called John. But from this day forward you will be known as Peter, the rock. Előbb megmutatja, hogy ismeri, majd új nevet, önálló identitást ad neki. Jézus Nátánaelnek: The miracles you will witness are greater than your imagination can comprehend. I tell you the truth: before our journey is complete, you will see the heavens standing open while heavenly messengers ascend and descend, swirling around the Son of Man. Wow, ebbe én is szívesen belekukkantanék.

János élete annyira egyértelmű, annyira Lélek által vezetett, engedelmes, vagyis bolond és merész. Miért pont gerle? János 1, 32. És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galamb ot; és megnyugovék ő rajta. 33. És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel .

Most találtam rá egy rendkívül izgalmas új Bibliafordításra, amit írók, művészek, és Bibliafordítók raktak össze. Innen letölthető a János evangéliuma ingyen. Nekem nagyon bejött eddig, bárcsak lefordíthatnám, de most nincs időm rá... János 1 His breath filled all things with a living, breathing light. 5Light that thrives in the depths of darkness, blazing through murky bottoms . It cannot, and will not, be quenched. 10He does not call out from a distant place but draws near . The Voice that had been an enigma in the heavens chose to become human and live surrounded by His creations.

Tűrés, türelem, békesség, nem divat. Jakab 5 8. Legyetek ti is béketűrők , és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. 11. Ímé, boldogok nak mondjuk a tűrni tudók at. 13. Szenved -é valaki köztetek? Imádkozzék . 15. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. “Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok.” ( Márai Sándor )