BILLUND LEGOLAND NEMCSAK TÚL JÓMÓDÚ LEGO-RAJONGÓ CSALÁDOKNAK - avagy egy szorongó anya élménybeszámolója az előkészületektől a fináléig

Gondoltam leírom a tapasztalatainkat a dániai legoland-es áprilisi kalandunkról. Tirza lányomnál a Lego, az olvasás és a sárkányok, valamint ezek mindenféle kombinálása a menő már jó ideje. Endre és Ezra is szeretnek legózni persze, csak más intenzitással, én meg nem vagyok nagy játszós amúgy, de mára megtérítettek némileg😊. Mivel egyre inkább megyünk bele a tinédzserkorba és ki a gyerekkorból (10, 14 évesek), főleg a családi élményekre szeretnénk fókuszálni ebben a pár évben, ami maradt, mielőtt már cikik leszünk nekik😊. A Lego születése Billundhoz, ehhez a cuki kis dán városkához fűződik, aminek saját pici reptere van, és csupán 1,5-2 óra az út Budapestről. Ráadásul annyira kicsi a város, hogy kb gyalog be lehet jutni a reptérről Legolandbe, meg a városon belül is gyalog megközelíthető minden. Egy blogon, ahol lelkesen ajánlották, némileg elbizonytalanított, hogy azt írták nagyon zsebbenyúlós a dolog, mi meg nem vagyunk túl gazdagok, ami persze viszonyítás kérdése. Mégis úgy döntöttünk, gyűjtögetünk és belevágunk. Így jött a gondolat, hogy tavaly Karácsonyra már a billundi utazáshoz való hozzájárulást kértük ajándékba a családtagoktól, akiknek ezúton is köszönjük a nagylelkű támogatást.

Onnantól kezdve figyeltem a repjegyárakat, amiket összevetettem az itteni iskolai szünetekkel, meg a billundi iskolai szünetekkel, hogy minél kevesebb hiányzással és tömeggel kelljen számolnunk. Így a nyarat kizártuk, és a Legoland nyitása utáni leghamarabbi tavaszi időpontot próbáltuk becélozni. Az Airbnb szállások tényleg elég borsosak, de végül sikerült találnom egy lényegesebben olcsóbb, szimpatikus apartmant a külvárosban (Svend Og Anna's place), ami jó értékeléseket kapott, és még szabad volt. Kétnapos belépőt szerettünk volna, hogy legyen idő mindenre. Persze pont ebben az évben már nem volt ingyen belépőkupon a Lego újságban a 14 év alatti gyerekeknek, de túltettem magam rajta😊. Nagyon béna a LL Billud honlap, először sikerült úgy kalkulálnom és repjegyet foglalnom, hogy a Legoland az egyik nap nem volt nyitva, mert a nyitvatartást az oldalon egy külön részen kell figyelni, hogy a 2-napos jegyet fel tudd használni. Szerencsére a Ryanairnél 1 napon belül ingyen módosíthattam a dátumot, és az Airbnb-sek is rugalmasak voltak az időponttal. Végül április 19-21 lett belőle, péntek 8 órai indulással, vasárnap kora reggeli hazaúttal. Így csak a pénteket kellett igazolnunk és még ki is fújhattuk magunkat a hétfő előtt. A repjegyek (172.216 HUF), a szállás (97.036 HUF) és a Legoland jegyek (105.000 HUF) összesen kb 375 rugóból jöttek ki négyünk számára, úgy, hogy mindenből a legolcsóbbat kerestem, ez nem kevés, és csak 2 napról van szó. De vajon megérte?

Szokásos bohóságaim (egyre növekvő süketségem, vakságom, és ADHD-s ügyetlenségeim) persze újfent mulattatóak voltak családtagjaim számára. Nem véletlenül írta Tirza az angol fogalmazásába, hogy „My family is a super family. I have a funny family.” Az első vicces momentum az volt, hogy a reptéren egy szembejövő apuka nyakában papagájnak néztem a kislányát, persze szemüveg nélkül😊. A második, hogy egy Legoboltban Fogatlannak néztem egy Batman-es kulcstartót.

Pénteken 11-re értünk a reptérre, ahol asszem a 83-as busz kivitt Legolandhez, 1 megálló volt, ha jól emlékszem, reptéri automatában vettünk jegyet, a gyerekeknek ingyen volt. Nyáron van ingyen Legoland shuffle is amúgy. Gyalog kb 20 perc lett volna, de nem volt járda, meg jól kellett gazdálodni az idővel és energiával. Kis hátizsákkal voltunk, hazai szendvicsekkel meg nasival felszerelve, amit jól tettünk, mert a kaja itt tényleg rohadt drága volt. Mondjuk a nagy izgalomban nem is voltunk túl éhesek😊. Később rájöttünk, hogy a bejárattól jobbra egy kieső helyiségben le lehet tenni a cuccokat saját felelősségre. Ez megkönnyebbülés volt. Kulacsot tudtunk tölteni. Mivel esős, hideg (kb max 8 Celsius) nap volt, annál is erősebb hidegérzettel, baromi kevesen voltak. Sehol nem kellett sorban állva tengődnünk, amiért szombaton nagyon hálásak voltunk. Árilis végén tehát Dániában aláöltözet, kesztyű, sapi, esőálló, nem túl vékony kabát és cipő ajánlott, főleg a vizes pályák miatt. És mondanom sem kell, hogy csodálatos világba csöppentünk. Igazából egy vidámpark, csak minden legóból vagy legós témákkal ötvözve, amit a kisgyerekektől, a tiniken át a felnőttekig, öregekig, mindenki tud évezni. Leginkább főleg az adrenalinkedvelők, vagy akik a szorongásból akarnak gyógyulni, szűkös határaikat feszegetve😊. A legjobban persze a hullámvasútnak megfelelő ride-okat élveztük. A többiek a Flying Eagle-lel kezdték, amit én nem mertem bevállalni, hallva a rajtaülők rendszeres, változó intenzitású és cikornyás halálsikolyait😊. Tirza szerint az volt a jó benne, hogy nagyon félsz és közben élvezed is, ráadásul nagyon gonosz is volt, mert két kör van, hogy aki az elsőt túlélte, mégegyszer rákényszerüljön átélni a fergeteges rettenetet és persze nincs visszaút, ha már egyszer felültél rá. Bámulatos volt, hogy egészen kicsi gyerekek, meg öreg bácsik és nénik a legbrutálisabb hullámvasutakra is gond nélül felültek. Én innentől kezdve a sikoltozás erőssége alapján ítéltem meg a keményebb pályákat, és próbáltam összeszedni a bátorságom valamelyikhez, mert a gyerekek nagyon győzködtek. Endre, ismerve lelkialkatomat, kedvesen és lelkigondozói szemlélettel azt mondta, hogy muszájból semmit nem kell erőltetni. Tudni kell rólam, hogy régebben, egy időszakban pánikrohamokkal küzdöttem, krónikus szorongó és szenzorosan rendkívül érzékeny vagyok. A vizes pályáktól, mint a Vikings River Splash meg a Lego Canoe, nem féltem, oda azonnal fel mertem ülni, mert nagy vízimádó vagyok. Másnapra, amikor a szombat, meg a naposabb idő miatt jóval többen voltak és kígyózó sorokat kellett kiállni a látványosságokért meg élményességekért, felbátorodtam; és megtetszett egy Polar X-polar nevű hullámvasút, ahol úgy véltem kevésbé kiabálnak meg sikítoznak az emberek. Persze a sorbanállás közben kb végig remegtem belül és menekülőutat kerestem az utsó percig, de tudtam, hogy nincs visszaút. Csak kibírom, ha ezek a mamik, meg gyerekek is kibírják. Meg hát őszintén, mi történhet? Meghalni nem fogok, max elájulok, vagy mittudomén... Így hát, mondtam, üljünk fel. Iszonyat brutál volt. A gyerekek, meg Endre is azt mondta, hogy ehhez képest az Eagle gyaloggalopp. Borzasztóan sikítoztam, Ezra direkt mellém ült, hogy röhöghessen rajtam😊. Amikor kiszálltam, az adrenalintól tele lettem energiával és büszkeséégel, úgy éreztem most már legyőzhetetlen és bármire képes vagyok😊. A többiek is nagyon büszkék voltak rám. Innentől mindenre felültem, a majdnem szabadesős vonalakra, pl.X-treme Racers-re is, és egyre jobban és szabadabban élveztem a mókás rettenetet. A kiabálás, sikoltozás mintha egy csomó bennemragadt érzést, fájdalmat, meg félelmet oldott volna ki. Szerintem ez tényleg terápiás...

Aztán persze voltak kevésbé félelmetes kis vonatocskák, meg csónakos helyek a legóból épült nevezetességek közt ringatózva, kis vonatocskázás mini legóvárosok körül, legóállatos szafaris körút, ami kissé nevetségesnek tűnt, de a picik a nagyszülőkkel látszólag élvezték. A Dragon egy lájtosabb anyabarát hullámvasút például, meg a Caterpillar. Ami még nagyon megfogott, az az Emmet’s Flying Adventure volt. Leülsz egy kanapéra, ami egy 3D-s utazásra visz, amelyben részt vehetsz a Lego Filmben. Hihetetlen, hogy tudod, hogy egyhelyben ülsz, miközben az agyad teljes megtévesztésben van, és egész lényeddel részt veszel egy gyors és merész repülős kalandban. Szenzorosoknal módjával ajánlott, rengeteg az inger, a gyors váltások, első körben egy csomószor be kellett csuknom a szemem, szinte beleszédültem. Másodszor már végigbírtam csinálni nyitott szemmel. Őrült érdekes. Tirzának még különösen bejött az aranybánya (Legoldmine), ahol aranyat keresve homokot szitált, amiből helyben-gyorsan érmet olvasztottak neki. A Lloyd’s Laser Maze-t is rendkívül élvezték a vékonyabb és macskásabb mozgású családtagok, én csak komótosan végigsétáltam a lézerakadályokon😊. A végefelé a család különösen élvezte a Legoland Gallery-t, ami egy csendesebb, meditatívabb hely, Minden berendezés fehér és csak sárga legókból lehet alkotni és alegjobb alkotásokat kiállítják. Ez meglepően inspiráló és élvezetes rész volt a többiek számára, én csak fotóztam, meg alkatrészeket keresgéltem a gyerekeknek, meg élveztem a terem melegét. Itt meg tudjátok nézni a lehetőségeket.

A látványosságok 17:00-kor zárnak, szóval ekkor hagytuk el Legolandet, de a kevés látogató révén már pénteken 12-től 17-ig sikerült a nagyját bejárni és kipróbálni. Amikor jobban rákezdett az eső, bementünk a zárt helyekre, melegedni. Egyébként a Legoland alkalmazottai mind nagyon lelkesek, kedvesek voltak és jól beszéltek angolul. Hazafelé kb 15-20 perc alatt besétáltunk a belvárosba, követve a járdára festett játékos kacskaringós vonalakat, amik némileg feledtették a gyerekekkel a fáradtságot és jó kis családi mókának is bizonyult. Kicsit szétnéztünk, a gyerekek felmásztak a hatalmas Legohouse vagány lépcsőfokain, majd hazaindultunk. Nagyon szépnek találtuk a belváros minimalista épületeit, majd a külváros csendes utcáit, a hasonló, kifjezetten kisméretű, alacsony, kerítés nélküli, főleg japán stílusú előkertes, kedves kis téglaházakkal. A levegőben nyugalom, lassú, kiegyensúlyott hangulat, a jólét civilizált biztonsága. Kb 15-20 perc alatt érkeztünk meg a lakásunkra, ahol egy idősebb pár fogadott, kedvesen megmutatták a szobákat, meg az infókat és békén hagytak. Szép, tiszta otthon volt. Az egyik kedvenc képünk, a Hokuszai, azaz „A nagy Hullám” volt a mi hálószobánkban a falon, amit utólag Magyarországon rendeltük meg, kb féláron, mert kint őrült drágák voltak a készletek. Iszonyat kényelmes volt a pihe-puha ágy és a padlófűtéses fürdőszobának is nagyon örültünk. Azért vettünk egy lego só- és borstartót, egy gumi sárkányos névkártyát Tirzának, meg egy klasszik piros legopoharat Ezrunak. Másnap későn keltünk, majd egy sokkal vadregényesebb úton mentünk be a belvárosba. Amúgy feltűnt, hogy biciklik rendszerint nem voltak lelakatolva, kivéve a gyerekszállítósokat, a külvárosi házak, a garázsok gyakran tárva-nyitva voltak. Forgalom szinte semmi, a közlekedés komótos, nyugis. Az abc-ben egészen jó áron bevásároltunk mindenféle finomságot, szendvicseket, helyi édességeket, péksütiket. Megreggeliztünk egy padon, és felmentünk a Legoland tetején lévő játszóterekre. Nagyon sokszínű, különböző korosztályoknak épített, igényes játszókhoz vezettek a kanyargós lépcsők. Hintáztunk, élveztük a kilátást, fotózkodtunk, aztán irány Legoland. A bejárat mellett a rendőrség lezárt egy részt, ugyanis felreobbantották az ATM-et. Ez nem okozott különösebb gondot a belépésnél. A kalandokról már írtam.

Visszafelé megnéztük és kipróbáltuk a természetes anyagokból épült játszótereket egy oktatási központban, persze itt sem volt kerítés. Egy cuki dörgölőzős macskával is összebarátkoztunk a fás ligetben vezető ösvényen.

Reggel hajnalban 4:45kor Svend 10 Euro fejében kivitt minket a reptérre (kb 10 perc volt), ahol pikk-pakk lement minden és 6-kor már indult a gép.