LD 15

János 2, 15-17 Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!" Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem."

Szeretem a haragos, féltékeny Jézust. Ez is Ő, hála Istennek. Mert a Szeretethez mindez hozzátartozik... Érdekes belegondolni a párhuzamba, hogy a mi testünk meg a Szent Lélek temploma, ami iránt Jézust valszeg ugyanez a féltő szeretet emészti. (ezt a párhuzamot Négyesi Adrienntől hallottam) Rossz hír a gnosztikusoknak...
"Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi." (1Kor 6:19-20)

But Jesus saw through to the heart of humankind, and He chose not to give them what they requested. He didn’t need anyone to prove to Him the character of humanity. He knew what man was made of—the dust of the earth—and they needed the seeds He was planting.

Jézus szuverén Király, nem lehet ugráltatni, sem kiszámítani, sem birtokolni, irányítani, olyan, mint Aslan, titokzatosan gyönyörű. Ez az egész Rettenettess igazságról szól...
Megszelidíthetetlen, vad Isten, ha nem ilyen lenne, házi kedvencet csinálhatnánk belőle.