ENEH MEDITÁL

Elámultam a Jób 39-4Oen... Annyira tetszik, ahogy Isten viszonyul az állatokhoz és a természethez a 38ban. Néhány példa: "Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókai Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?" 38: 41 Tudod-e mikor ellik a kőszáli zerge?...Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat? A strucctól valamiért megtagadta az értelmet, szerintem a tyúkoktól is...biztos, mert az oktalan, buta állatokra, emberekre is szükség van:)... A krokodil, meg a víziló szerintem valami hitetlen modernista racionalista fordítás lehet, mert nekem úgy tűnik, h. a krokodil legalábbis valami dinoszauruszféle, ami nagyon tetszik Istennek... Akit érdekel, járjon utána... Mindenesetre engem lenyűgöz Isten büszke, művészi, gyermeki gyönyörködése, meg a sok költői kérdés, amivel megalázza az emberi gőgöt...

Egyik Jézus-sétám alatt jöttem rá egy életbevágó dologra... Sokat küzdök az utóbbi években szorongással, lelkiismeretfurdalással, szégyennel. Ha visszanézek a múlt évre, igazán jól érezhettem volna magam, volt egy jó munkám, egy csodálatos gyülekezetem, nagyszerű férjem, jó barátaim, mégis végig szorongtam teljesen feleslegesen. Persze a szakdolgozataim miatt, folyton rosszul éreztem magam, hogy nem tudok haladni vele, hogy nem tudom befejezni. Ha tudtam volna, hogy most lesz egy egész szabad évem a megírásukra, biztos máshogy telt volna az az év. Csakhogy most is gyakran ugyanúgy szorongok, de közben megvilágosodtam, hogy miért. Nagyon irónikus, de a szabadság börtönében senyvedek, teljesen lebénít, hogy tudom van időm, és én osztom be úgy, ahogy akarom. Lebénít ez a felelősség, mert azzal, h. ha valamit kiválasztok, valami mástól veszem el az időt. Persze főzni, enni, takarítani, bevásárolni, úszni kell, ezek mind alapvetően fontosak, de nem normális, hogy mindezt lelkiismeretfurdalá

A Brunch után az a benyomásom, hogy minden a férfi-nő, apa-anya, család körül forog... NEM értjük a másik NEMet, ez végzetes tud lenni... Bogi barátnőm ajánlására olvastam ezt a jó kis szemnyitogató, szórakoztató irományt: John Dr. Gray: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek . Ezt mindenkinek ajánlom. Alanis ezt is megfogta nagyon, eléggé szét van csúszva ezen a videón, még sosem láttam ilyen csúnyának... Alanis Morissette Lyrics Meghökkentő élettörténetek, nyomorúság, sokszor tehetetlenség vesz körül, és Isten gyakran csak hallgat és vár valamire, lassabban, vagy inkább máshogy gyógyít, mint ahogy várnám. Attól, h. valaki keresztény és új ember lesz, az még nem azt jelenti, hogy a múltja innentől nem releváns, és egyszerűen meg kell tagadni, el kell felejteni, mert mindenféle sebek elő-előbukkannak, nem férnek el a kegyes maszk alatt, gyógyító balzsamért kiáltanak, ami néha borzasztó lassan hat, máskor meg egykettőre beválik. Nagy titok ez. A lényeg, hogy a fájdalom, keserűs

Ide várok megjegyzéseket az eddigi zenékről, nehogy valakiben bennragadjon valami, bár elég hallgatag a hallgatóság...

Mottók: “Akármennyire is panaszkodunk, hogy rohanás az életünk, mégis nap, mint nap a rohanás kényszerében élünk. Fontosnak érezzük tőle magunkat, fenntartja az adrenalinszintünket, és addig sem kell az életünk mélységeivel szembesülni.” (John Ortberg) Business creates barrenness, barrenness creates business. Az elfoglaltság ürességet okoz, az üresség elfoglaltságra sarkall. Egy bölcs testvér szerint a legtöbb amit tehetünk lelki egészségünkért ez: Kegyetlenül számold fel a rohanást az életedben! A rohanás a lelki élet legnagyobb ellensége. “Roham-láz” Legtöbbünk zaklatott, rohanó életet él. Annyira sietünk és annyira el vagyunk foglalva, hogy igazából nem is éljük az életet, hanem csak felületesen átfutunk rajta. Ez a halálos iram persze egészségtelen, mind lelki, mind testi szempontból. A “roham-láz” nemcsak rendezetlen időbeosztásunkat leplezi le, hanem szívünk rendezetlenségére is rámutat. De megzabolázhatjuk magunkat, és tanulhatunk a Mestertől, aki bár elfoglalt volt, soha nem ro

Mottó: "A legmeggyőzőbb érv a keresztyénség mellett az Istenből táplálkozó keresztyén. A legmeggyőzőbb érv a keresztyénséggel szemben a kirekesztő, önigazult és önelégült keresztyén." (Sheldon Vanauken: A Severe Mercy) Az elmúlt pár évben sokat szégyenkeztem magam miatt, gyakran fogalmazódott meg bennem, hogy már nem itt kéne tartanom, sőt, néha megkérdőjeleződött bennem, hogy keresztyén vagyok-e egyáltalán, mert a szívemet tépő indulatok, keserűség, gyűlölet, harag, vagy épp a sivár, kiáltó, üresség, langymeleg pusztaság akkorára duzzadt bennem. Megváltoztatott engem egyáltalán Isten kegyelme és ereje? Miért van az, hogy nem bírom magam megzabolázni és olyan oktalan vagyok, “mint a ló, meg az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelítek” az Élő Istenhez, az Élő Víz Forrásához. Pedig TUDOM, hogy CSAK ennyit kellene tennem, nincs más út, ennyire egyszerű. Tépelődéseimben arra jutottam, hogy jó lenne komolyabban venni ezt az egésze

Külön útra tévedtem, ezennel becsatlakozom az emancipálódott blogolónők táborába, mert merengéseim autonómiát követelnek, nem férve meg a tényszerű, képszerű, kevésbé szemlélődő közös bejegyzéseinkkel...Igazából főleg a hétfő esténkénti Biblia-tanulmányozás tanulságait szeretném megörökíteni és egyben hozzáférhetővé is tenni ezen a blogon. Itt a teológusfeleségekkel gyűlünk össze és John Ortberg "The Life You've Always Wanted" című könyve alapján ismerkedünk különféle lelki gyakorlatokkal. (ha valaki tudna jobb fordítást ajánlani a 'spiritual disciplines'-re, azt megfontolnám) A cím ne tévesszen meg senkit, bár eléggé ponyvakegyesség hangzása van, szerintem nagyon mély és élvezetes. A képen a legutóbbi S.O.S. tali résztvevői (Spouses of Seminarians) láthatók, általában kicsivel többen vagyunk...