ENEH MEDITÁL

Gondoltam leírom a tapasztalatainkat a dániai legoland-es áprilisi kalandunkról. Tirza lányomnál a Lego, az olvasás és a sárkányok, valamint ezek mindenféle kombinálása a menő már jó ideje. Endre és Ezra is szeretnek legózni persze, csak más intenzitással, én meg nem vagyok nagy játszós amúgy, de mára megtérítettek némileg 😊. Mivel egyre inkább megyünk bele a tinédzserkorba és ki a gyerekkorból (10, 14 évesek), főleg a családi élményekre szeretnénk fókuszálni ebben a pár évben, ami maradt, mielőtt már cikik leszünk nekik 😊 . A Lego születése Billundhoz, ehhez a cuki kis dán városkához fűződik, aminek saját pici reptere van, és csupán 1,5-2 óra az út Budapestről. Ráadásul annyira kicsi a város, hogy kb gyalog be lehet jutni a reptérről Legolandbe, meg a városon belül is gyalog megközelíthető minden. Egy blogon, ahol lelkesen ajánlották, némileg elbizonytalanított, hogy azt írták nagyon zsebbenyúlós a dolog, mi meg nem vagyunk túl gazdagok, ami persze viszonyítás kérdése. Mégis úgy dön

Sóhajok közt verdesve fetreng a lelkem, kibújna bőréből, de nincs ereje. Csak kínoz és bánt, és nem jön, nem megy a változás. Fáj a fagyos félelem, közönybe bénulok. Pereg az agy, eszelősen hajt a munka kényszere, lehet, hogy megőrülök bele? Mondja már meg valaki, mennyi az elég, mikor pihenhetek meg végre. Csak egy kis szusszanás kéne, egy kis nyugalom egy kis fesztelen szabadság. Meddig lopom még meg magam, meddig hajbókolok még a kegyetlen hajcsár előtt? Ki bántana, mi történne, ha megállnék? És nem hinnék többé neki? Soha többé.

Végiggondolva ezt a kint töltött évet, talán úgy tudnám legjobban összefoglalni az itt megtett lelki utamat, hogy birkózás a szörnyeimmel. A legnagyobb és legbonyolultabb szörnyem a Félelem: félelem a haláltól, az élettől, de leginkább önmagamtól, a nemelégségtől, a kevésségtől. Nicole Mullen prófétikus dalát hallgatva döbbentem rá erre tegnap: "I am free to be me." A Félelem pedig általában a Perfekcionizmus Óriásától indul útra, ami a Megfelelni akarás gyötrelméből születik és az istenadta tiszta Szeretetvágyra vezethető vissza. Nem bírja a szívem elhinni, hogy szerethető és Szeretett vagyok, még most sem...

Ma egy pár barátomnak küldtem egy segélykiáltást, hogy hordozzanak imában egy hónapig és bámulatos, hogy máris hat. Olyan érzés, mintha felemelkedtem volna és könnyebb lennék, és tudom, hogy mindez nem magától történik, hanem természetfeletti. Akkora a kontraszt, hogy félelmetes: a bénító jégcsapok kiolvadtak belőlem és az öröm szabadságában járok-kelek. Köszönöm... Remélem kitart a vizsgák végéig:)

Angol államvizsga június 8, latin 10 sok-sok tanárral... Minden reggel meg kell harcolnom a félelmeimmel, hogy nem vagyok képes befejezni az egyetemet, nem tudok felkészülni a vizsgáimra, nem fogom túlélni a szóbelit, nem lesznek szavaim, és nem leszek elég... minden reggel kapaszkodnom kell az Írás ígéreteibe, igazságaiba, hitet és bizalmat tanulok, és döntögetem a perfekcionizmus nagy süket bálványát. Minden csepp imára szükségem van, mert mindemellett felgyorsultak az események is, és fel kéne készülni a hazamenetelre, ajándékokat nézni, százezer fenyegető döntést meghozni, mi van ha valamit elfelejtek, mi van ha valami fontos kimarad, és akkor még ott van a támogatás keresés, ami misztikusan alakul, vagy szünetel? Nincs menekvés, ezt az egyet tudom. Olyan ez, mint a bungee jumping. Csak lenne már június 11.