megvilágosodás, avagy a szabadság vasrácsai

Egyik Jézus-sétám alatt jöttem rá egy életbevágó dologra... Sokat küzdök az utóbbi években szorongással, lelkiismeretfurdalással, szégyennel. Ha visszanézek a múlt évre, igazán jól érezhettem volna magam, volt egy jó munkám, egy csodálatos gyülekezetem, nagyszerű férjem, jó barátaim, mégis végig szorongtam teljesen feleslegesen. Persze a szakdolgozataim miatt, folyton rosszul éreztem magam, hogy nem tudok haladni vele, hogy nem tudom befejezni. Ha tudtam volna, hogy most lesz egy egész szabad évem a megírásukra, biztos máshogy telt volna az az év. Csakhogy most is gyakran ugyanúgy szorongok, de közben megvilágosodtam, hogy miért. Nagyon irónikus, de a szabadság börtönében senyvedek, teljesen lebénít, hogy tudom van időm, és én osztom be úgy, ahogy akarom. Lebénít ez a felelősség, mert azzal, h. ha valamit kiválasztok, valami mástól veszem el az időt. Persze főzni, enni, takarítani, bevásárolni, úszni kell, ezek mind alapvetően fontosak, de nem normális, hogy mindezt lelkiismeretfurdalással teszem, mert ilyenkor épp nem "a kötelességemmel" foglalkozom... Mikor mi a fontosabb, és természetes hajlamaim ellenére hogy ne váljak mérges patkánnyá? folytonos feszültség a döntéskényszer, a folytonos tudatosság pedig nagyon el tud fárasztani... Pedig, hogy vágytam erre a szabadságra az egyetemi hajtás alatt, vicces...
A jó hír viszont ez: Most, hogy már látom mi a gond, át tudom programozni az agyam, és magamhoz tudom ölelni a szabadság ajándékát, és hálával tudok áldozni a Király előtt, aki bölcsen életre, nyugalomra, gyermeki szabad bizalomra nevel. Meg kell tanulnom külső kényszer nélkül is értelmes rendben élni a lelkiismeretfurdalás bénító terhe nélkül. Kismamaként is jól fog jönni ez a tudás asszem...

A szabadságról másképp a Rage Against the Machine tollából: