Uszodai merengések – avagy óda a vízhez
Az egyik dolog, amiért különösen hálás vagyok a szüleimnek és a nagynénémnek, hogy kisiskolás koromban elvittek úszótanfolyamra. Iszonyat szorongó kisgyerek voltam, alig bírtak bevonszolni a medencébe, kétségbeesetten sírtam, visszakoztam. De Laci bácsi, az úszóedző, kedvesen kivárt és megszelidített. Abszurd. Kevés emlékem van a gyerekkoromból, de máig emlékszem a sérvműtéte hegére. Onnantól, hogy bekerültem a vízbe, ki se nagyon akartam jönni többé 😊 . Talán heti 3 edzés volt, versenyek, imádtam, érmes is lettem. Sajnos egy vesemedencegyulladás megszakította az úszó pályafutásomat, de szerintem ez a pár év alapozta meg az izomzatomat. A mindentudó mérlegünk szerint összesen két dolog teljesül az egészségi állapotomban, az izomtömegem és a csonttömegem 😊 . (Ja, és a zsigeri zsírom is jó pontot kap, amire a legbüszkébb vagyok 😊 ) Amúgy jelenleg a biológiai életkorom 61-62 év között ingadozik. Egyszer ledolgoztam 60-ra, az nagy ünnep volt... Nehezen állok meg, nehezen engedem el ma