Lectio divina 7

Ma minden nyugodt, az érzelmeim is. Rájöttem, h. Isten nagyon furcsa, ott van a megtört sötétben is, némán-hallgatagon. Gecsemáné...

Ábrahám olyasmit élt át, mint Isten, csak végül nem lett szükség az áldozatra. Szinte beteges ez az egész őrület, miért volt erre szükség? Isten hatalmas ígéretei, h. majd annyi lesz az utódja, mint csillag az égen, aztán a hosszú, megalázó terméketlenség türelmetlen, fájdalmas kétkedései, és aztán megszületik a csodagyerek, akit Isten a saját apja kezével akar kivégeztetni. Minden, csak nem logikus, minden csak nem könnyű, szinte értelmetlen, és kegyetlen, vajon feloldja mindezt a happy end? Jól gondold meg, ha Isten barátja akarsz lenni... De mit hitt el Ábrahám igazából? Azt, h. Isten jó, és mindenható és feltámaszthatja a fiát? Nekem kicsit gyanús lett volna, h. a Tízparancsolat Istene azt mondja, öld meg a saját fiadat, holott mindig is utálta a pogányok emberáldozatait. Bár még nem hallottam Istent hangos szóval szólni hozzám, biztos meggyőző lehet... Alázat kell az engedelmességhez és emberfeletti bizalom. Mindkettő jól jönne lázongó, büszke szívemnek. Hogy merem a Bírót bírálni? Talán mélyen legbelül még most sem merem elhinni, h. Isten jó és nem csak szórakozik velünk. Pedig már régóta tudom. Csak túl nehéz elfogadni, hogy a fájdalom, szenvedés, gyengeség és áldozat mind részei a nagy Tervnek. Nem szeretek gyenge és kiszolgáltatott lenni, pedig igazából ez a leghasználhatóbb állapot, amiben lehetek Isten szempontjából. Tetszik ez a szó: Passion, mert benne van a Szenvedő Szeretet.

Jakab 2, 22. Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit. 23. Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.