Ima, bűnvallás

Ez lenne a könyvben a következő lelki gyakorlat, de behalt az S.O.S. és ez a téma kicsit lerágott csont, úgyhogy úgy döntöttem nem írok róla csak személyeset. Ugye mindenki tudja, h. minden kapcsolat akkor élő és egészséges, ha mindkét fél aktívan ápolja. Nos Jézus részével soha nem is volt gond, néha azt kívánom, bárcsak lenne kicsit erőszakosabb, vagy szigorúbb, de mindenáron szabadságra akar nevelni:)...

Érdekes seveled-senélküled kapcsolatom van az imádkozással. Egyrészt nagyon élvezem az imádságot, különösen a másokért való közbenjárást, meg persze a hálaadó, dicsőítő imát is szeretem, sokszor szabályosan úgy érzem felemelkedek a földről, kitisztul, kifényesedik a szemem, lepereg rólam a félelem, a depresszió, átmos, regenerál, újjászül, életet, hitet, reményt, erőt, böcsességet, álmokat, jövőt lehel belém a Felségessel való társalgás. Mégis annyira tudok lázadni ellene, szinte soha nincs kedvem hozzá, úgy kell magam rákényszeríteni vasakarattal, érzelemtelenül, szárazon, máskor meg borzasztóan félek tőle, főleg ha valakiért spontán kell imádkozni, és ő is hallja, mindig annyira félek, hogy nem találok majd szavakat, nem hallom majd Isten üzenetét, szívverését, és csak a saját elképzeléseimet mondom majd. Borzasztóan félek a hamis prófétaságtól... Mindezek ellenére a tapasztalatom az, hogy a nehéz kezdet és a hazug akadályok ellenére mindig javamra és mások javára vált az imádság, és mindig felemelt, és legtöbbször áttüzesített, bár most vagyok túl egy hosszabb érzelmek nélküli időszakon, nem tudtam, hogy ilyen is előfordulhat velem:), általában nem jellemző. De nem gáz, egyáltalán nem gáz, nem attól működik, nem attól valóság, hogy érzem, hanem attól, hogy tudom, mert hiszem és hiszem, mert tudom, mert Ő bizonyította be, mert Ő bemutatkozott nekem. Lassan 1o éve, hogy beleszerettem Jézusba és még most is naponta küzdök a kapcsolatunkért, küzdök főleg magammal, a lusta önzésemmel, a bálványaimmal, az idővel, és leginkább a sátán kutyáival, akik túl akarják ugatni a Lélek halkszelíd hangját. Kicsoda szabadít meg ebből a nyomorult testből? Annak ujjongok, hogy mégiscsak a Papám tenyerén és szeme bogarában élek, és egyedül Neki vagyok kiszolgáltatva, és pont az Ő hatalma őriz, meg a Jézus közbenjáró imádságai. Ami nekem leginkább bejött, az a napi Jézus-séta. (Köszönet Debbienek, lelki anyukámnak, aki annyit segített megismerni magam és annyi kreatív ötletet adott a mennyei kapcsolattartásra:)) Kint a természetben, ahol amúgy is dícséretre vagyok hangolva, senki nem tud benyitni, nem jutnak eszembe mindenféle elintéznivalók, és ami még fontosabb, nem alszom bele:)...
Mára ennyit...
(a kép innen származik: http://artistamuvek.blogspot.com/)

Jennifer Knapp: Whole again

- Jennifer Knapp Lyrics

Ja, és ezennel szeretnék megköszönni minden valaha értem mondott imát, hála nektek, meg persze a Felségesnek, elmúltak a pánik rohamaim.