Brunch után szabadon
A Brunch után az a benyomásom, hogy minden a férfi-nő, apa-anya, család körül forog... NEM értjük a másik NEMet, ez végzetes tud lenni... Bogi barátnőm ajánlására olvastam ezt a jó kis szemnyitogató, szórakoztató irományt: John Dr. Gray: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek. Ezt mindenkinek ajánlom. Alanis ezt is megfogta nagyon, eléggé szét van csúszva ezen a videón, még sosem láttam ilyen csúnyának...
Meghökkentő élettörténetek, nyomorúság, sokszor tehetetlenség vesz körül, és Isten gyakran csak hallgat és vár valamire, lassabban, vagy inkább máshogy gyógyít, mint ahogy várnám. Attól, h. valaki keresztény és új ember lesz, az még nem azt jelenti, hogy a múltja innentől nem releváns, és egyszerűen meg kell tagadni, el kell felejteni, mert mindenféle sebek elő-előbukkannak, nem férnek el a kegyes maszk alatt, gyógyító balzsamért kiáltanak, ami néha borzasztó lassan hat, máskor meg egykettőre beválik. Nagy titok ez. A lényeg, hogy a fájdalom, keserűség, bánat, sértettség elől sem lehet és szabad menekülni, mert úgyis megtalálják a kiutat. Rosszabb esetben a családunkra öntjük ki az egészet, vagy szó szerint beletemetkezünk saját kis világunkba és sajnálkozva utál-imádjuk magunkat.
Csak oda akarok kilyukadni, hogy eszközökre, tanításra, barátokra, közösségre, őszinteségre és bölcsességre van szükség ahhoz, hogy szeretni tudjunk. Nem jön magától, nem ez folyik az ereinkben alapjáraton, legalábbis az enyémben nem. Be is ruházok pár lelkigondozás alapjai című olvasmányba hamarosan. Könyvajánlásokat várok mindenkitől.
Mikor jegyeztek már meg valamit? Mindig nagyon várom.
Meghökkentő élettörténetek, nyomorúság, sokszor tehetetlenség vesz körül, és Isten gyakran csak hallgat és vár valamire, lassabban, vagy inkább máshogy gyógyít, mint ahogy várnám. Attól, h. valaki keresztény és új ember lesz, az még nem azt jelenti, hogy a múltja innentől nem releváns, és egyszerűen meg kell tagadni, el kell felejteni, mert mindenféle sebek elő-előbukkannak, nem férnek el a kegyes maszk alatt, gyógyító balzsamért kiáltanak, ami néha borzasztó lassan hat, máskor meg egykettőre beválik. Nagy titok ez. A lényeg, hogy a fájdalom, keserűség, bánat, sértettség elől sem lehet és szabad menekülni, mert úgyis megtalálják a kiutat. Rosszabb esetben a családunkra öntjük ki az egészet, vagy szó szerint beletemetkezünk saját kis világunkba és sajnálkozva utál-imádjuk magunkat.
Csak oda akarok kilyukadni, hogy eszközökre, tanításra, barátokra, közösségre, őszinteségre és bölcsességre van szükség ahhoz, hogy szeretni tudjunk. Nem jön magától, nem ez folyik az ereinkben alapjáraton, legalábbis az enyémben nem. Be is ruházok pár lelkigondozás alapjai című olvasmányba hamarosan. Könyvajánlásokat várok mindenkitől.
Mikor jegyeztek már meg valamit? Mindig nagyon várom.
Megjegyzések
Szóval tökre -szép magyar szóval- örülök neki, hogy elkezdted ezt a blogot is Eneh, mert egy csomó kérdést annyira magaménak érzek én is... az indulatoktól kezdve a rohanáson át (ja..nekem is csomószor jár az agyam "feleslegesen" meg ha nincs probléma, csinálok magamnak) a nemek különbözőségéig :)
Szóval örülök, hogy leírod a gondolataidat, meg az igehelyeket, építő! És puszillak Benneteket! (és ha már itt vagyok, ide írom -ígérem, ezután a megfelelő helyre;)-, hogy tök jó lett a lakásdekoráció :D A leveles képek "félórájakeresemamegfelelójelzőt"jók!