ENEH MEDITÁL

Angol államvizsga június 8, latin 10 sok-sok tanárral... Minden reggel meg kell harcolnom a félelmeimmel, hogy nem vagyok képes befejezni az egyetemet, nem tudok felkészülni a vizsgáimra, nem fogom túlélni a szóbelit, nem lesznek szavaim, és nem leszek elég... minden reggel kapaszkodnom kell az Írás ígéreteibe, igazságaiba, hitet és bizalmat tanulok, és döntögetem a perfekcionizmus nagy süket bálványát. Minden csepp imára szükségem van, mert mindemellett felgyorsultak az események is, és fel kéne készülni a hazamenetelre, ajándékokat nézni, százezer fenyegető döntést meghozni, mi van ha valamit elfelejtek, mi van ha valami fontos kimarad, és akkor még ott van a támogatás keresés, ami misztikusan alakul, vagy szünetel? Nincs menekvés, ezt az egyet tudom. Olyan ez, mint a bungee jumping. Csak lenne már június 11.

Végtelenül Szomorú az én lelkem. Nagyon kérlek, Ne csitítgassatok, Ne vidítgassatok, Szomorú az én lelkem. Ne öleljetek, Ne keressetek, Ne szeressetek, Egyedül vagyok, Egyedül bánatomban, És szomorú az én lelkem, Végtelenül Szomorú.

A Felséges dícséretre méltó. A helyzet változatlan múlt vasárnap óta, mintha visszataláltam volna örömteli, barátságos önmagamra, semmi pánik a coffee breaken, pedig nagyon sok ember van ott mostanában... Meglátjuk mi lesz holnap a gyülikben. Egyébként most egy ideig nem fogok szöszölni a Lectio divinával, mert túl sok időt rabolna a blog, de jelzem, h. a Sámuelt olvasssuk Endrével és nagyon izgi, tele misztériummal, (prófétai révület, etc.) meg néhány cuki állatos történet is van benne, amiben kifejezetten örömömet lelem. Tetszett, amit Chris a múltkor megfogalmazott: Stop reading the Bible and start listening to the Bible. Egyébként nektek lassan tölt be ez az oldal, leszedjek pár klipet?

Már jó ideje nem vagyok pocsolya. Furcsa, nem várt dolgok jönnek itt felszínre. Túl vagyok egy szabaduláson például. Hetek óta gyötört tudatalatt, mélyen egy óriási félelem, attól, h. hamarosan meg fogok halni. Már említettem, h. tinidepis koromban többször kijelentést tettem arról, h. 27 évesen fogok meghalni, és gondoltam ennek köze lehet a dologhoz, mert már csak 1 év van addig. Tegnap imádságot kértem Chris-papa pásztoromtól (a képen feleségével, Susannel), aki elűzte a halál hazugságot suttogó démonát a füleimtől, és helyébe lehelte a 91. Zsoltárt. Szó szerint megrázó élmény volt, nehéz-súlyos könnyekkel, meg friss beáramló levegővel, meg apai szerető tekintéllyel, mennyei hatalommal. Megkönnyebbültem. Enyhe kifejezés. Nem is jutott eszembe, h. egy démon bujdoshat megérzésnek gondolt gondolatok mögött és behálózva kínoz. Pedig lemérhettem volna Isten Szaván. Vizsgáljátok meg a gondolataitokat, mert veszélyesek. Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, a...

Ma pocsolya vagyok. Remélem holnap már nem leszek pocsolya. Ti voltatok már valaha pocsolyák? Nem egy felemelő érzés...