Bűnvallás
Hosszú hallgatás után újra felbukkanok a blogomon. Így csinálok Jézussal is sajnos. Hetek óta nem beszéltem vele egy jót, hetek óta mérgespatkánykodom és üresítem az életem teletömködve magam mindenféle feladattal, meg haszontalansággal. Valamiért azt gondolom, h. amikor pihenek, vagy egy család életébe bekapcsolódok, Istentől is kimenőt kapok, vagy inkább kikapcsolódok az érveréséből, mintha Ő is valami meló, vagy erőfeszítés lenne, amit ki kéne pihenni. És aztán jön a maró gúnyolódó, lebénító szégyen, ami még egy kicsit távol tart és aztán nincs tovább, Hazarohanok a Mesterhez, aki mindvégig mellettem sétált némán-kérőn várva a közeledésemre. MA eljött a hazarohanás napja, sétálni akartam hívni a Mestert, erre nem elkezdett esni az eső több heti napsütés után, ráadásul kificamodott a csípőm is valami rossz mozdulattól, úgy sántikáltam, mint egy ezeréves teknőc, meg a fejem is hasogatni kezdett a sok blogolvasástól. Kértem Endrét, h. imázzon értem, hátha helyrejövök, aztán jól elröhög...