ENEH MEDITÁL

Ma egy pár barátomnak küldtem egy segélykiáltást, hogy hordozzanak imában egy hónapig és bámulatos, hogy máris hat. Olyan érzés, mintha felemelkedtem volna és könnyebb lennék, és tudom, hogy mindez nem magától történik, hanem természetfeletti. Akkora a kontraszt, hogy félelmetes: a bénító jégcsapok kiolvadtak belőlem és az öröm szabadságában járok-kelek. Köszönöm... Remélem kitart a vizsgák végéig:)

Angol államvizsga június 8, latin 10 sok-sok tanárral... Minden reggel meg kell harcolnom a félelmeimmel, hogy nem vagyok képes befejezni az egyetemet, nem tudok felkészülni a vizsgáimra, nem fogom túlélni a szóbelit, nem lesznek szavaim, és nem leszek elég... minden reggel kapaszkodnom kell az Írás ígéreteibe, igazságaiba, hitet és bizalmat tanulok, és döntögetem a perfekcionizmus nagy süket bálványát. Minden csepp imára szükségem van, mert mindemellett felgyorsultak az események is, és fel kéne készülni a hazamenetelre, ajándékokat nézni, százezer fenyegető döntést meghozni, mi van ha valamit elfelejtek, mi van ha valami fontos kimarad, és akkor még ott van a támogatás keresés, ami misztikusan alakul, vagy szünetel? Nincs menekvés, ezt az egyet tudom. Olyan ez, mint a bungee jumping. Csak lenne már június 11.